20090215

Vizsgáljuk meg, mi az eredete?
Ige:
L: Jn 2,1-11
T: Kol. 2,20-23
Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e
világ szerint élıkre kötelezık: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfo-
gyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti
ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és
haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.

Kedves Testvérek! 1. A mai istentisztelet idejére megszakítjuk sorozatunkat Gedeon történetérıl. Erre az ad okot, hogy hamarosan kezdıdik a böjt, de a böjtöt megelızi a farsangi idıszak. Ez az idıszak pedig hívı emberek között mindig vita tárgyát képezi. Azt látom, hogy van-nak, akik sokkal szigorúbb elıírásokkal akarják körülbástyázni az életet, mint ahogy maga Jézus tette. Sıt, Jézus felszabadította az embereket a farizeusok elhordozhatatlan vallási terhei alól. Miért lenne akkor az jó, hogy Krisztus mai követıi farizeusi szigorral szabályoznák az életet, mondván: hívı ember ilyen zenét nem hallgat, hívı ember ilyen ruhát nem vesz fel, hívı ember ilyen helyre és társaságba nem megy el? Szeretném ezért, ha most együtt vizsgálnánk meg a karneválnak és a farsangnak az eredetét. Egy lexikonban ezeket olvastam: „A carneval szó a carne=hús szóból vezethetı le, hiszen a karnevál idıszaka a böjt elıtti idı- szak. Eredetileg maga a fogalom húshagyó keddet jelölte. A "carne vale" jelentése: ég veled hús. A hús szó azonban nem csak a ke-resztény ünnep böjtmegelızı jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg hús (disznó, marha, csir-ke) fogyott. … A Magyarországon közismert farsang elnevezés a bajor-osztrák Fasching szóból ered. Ez a fogalom -akárcsak a kar-nevál- a középkorban a böjttel függött össze, a böjt napját megelızı éjszaka elnevezése volt. Ezt jól mutatja a Fasching irodalmi formája, a Fastnacht (Fasten=Böjtölés; Nacht=Éjjel). Az idık folyamán a fogalom már a böjti napokat megelızı egész idıszak jelö-lésére szolgált.” Tehát az vett részt a farsangi mulatságban, aki utána komolyan vette a böjtöt is. Az elmúlt 10 évben sokszor figyeltem gyermekeimet, amikor babákkal játszanak. Ilyenkor szeretnek maguk is valamilyen sze- repet magukra venni, és percenként váltogatják ezeket a szerepeket. Hol anyukák, hol gyerekek. De szívesen játszanak el a gondolat-tal, hogy ık hercegnık. Gyakran ilyenkor be is öltöznek hercegnınek. Eszembe jut, hogy én is szerettem különbözı szerepeket ját-szani. És ez így van minden egészséges gyerekkel. Szeretnek orvosok, katonák, buszvezetık, hercegnık és királyok lenni. Még az is elıfordul, hogy lelkészek szeretnek lenni, amikor szerepjátékot játszanak – legalábbis a lelkészek gyerekei. 2. Különösnek tartom, hogy sokan mennyire vehemensen támadják a farsangi szokásokat mondván, hogy „egy hívı ember nem vesz részt farsangon”. Megpróbáltam megkeresni azt a részt a Bibliából, ami tiltja a farsangot, de ilyen részt nem találtam. Ez a szó sem szerepel az Írásokban. Eszter könyvében (Eszter 9,20-32) arról van szó, hogy több ezer évvel ezelıtt a zsidókat ki akarták irtani. De egy bölcs király-
né, Eszter megakadályozta. Ennek a szabadulásnak az ünnepére emlékeznek minden évben a zsidók Adár hónap 14-15. napján, ami a mi február-március hónapjainkkal esik egy idıbe. Eszt 9,22: „ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.” Hahn István akadémikus, a 20. szd-i magyar történetírás és történelemoktatás egyik legkiválóbb mestere egyik könyvében ezt ír- ja: „Chanukka és Purim különösen gazdag népszokásokban: az elıbbibıl említsük meg a trenderli játékot, … az utóbbiból a Szentírá-sunkban is megemlített ajándékküldést ismerısöknek és fıleg szegényeknek, továbbá a gyermekek maskarában való felvonulását…” (Zsidó ünnepek és népszokások, 83. o.) Persze, ha valaki azt akarja bebizonyítani, hogy vannak olyan kultúrák, ahol a maskarázás paráznasággal és kicsapongással járt együtt, az természetesen be fogja tudni bizonyítani. És ekkor szokták azt mondani, hogy aminek az eredete bőnös, azt semmilyen más formában nem szabad egy hívı embernek gyakorolnia. Pl.: Én hiszem, hogy egy autó nem lehet alapvetıen sem keresztyén, sem pogány. Csak az számít, aki beleül. És ülhet bele po- gány ember, akár gyilkos indulattal, és ülhet bele hívı ember is, akiben Krisztus szeretete van. Szóval, az én igei látásom alapján a gyerekek farsangja egy kedves szórakozás, mely szokást fontos életben tartani nekünk is. A farsang és a hasonló rendezvények nagyon fontosak társadalmi szempontból is. Régen az ilyen közösségi alkalmak adtak le- hetıséget a fiataloknak az ismerkedésre, a barátkozásra és párkeresésre. Mára ezek a közösséget formáló alkalmak eltőntek. Már diszkóba sem igen járnak a fiatalok. Viszont egyre több a társtalan fiatal. Sıt, egyre több a szexuálisan torzult fiatal, mert nem látnak egészséges mintákat az ismerkedésre, a társkeresésre. Gyülekezetünk akkor lesz sóvá és világossággá, ha nemcsak néhány embert vonzó bibliaórákat kínálunk, hanem olyan alkalma- kat is, amik egyúttal közösségi alkalmak is. Ezért szervezzük a gyülekezetek közötti vetélkedıt (Két templomban-Egyházban), a gyülekezeti kirándulásokat és a többgenerációs családi tábort is. És ezért fogunk szervezni koncertet és egyéb közösségi alkalmakat a fiatalok számára, mert ezek a közösségi alkalmak egyszerre adják az élet Igéjét és az egészséges közösséget az emberek számára. 3. Más oldalról megvilágítva az ítélkezés problémáját: A ma énekelt énekeinkben két dolog közös: a hivatalos református éne- keskönyvben vannak; illetve, hogy mindegyik dallama és/vagy szövege világi, azaz pogány eredető. Csomasz Tóth Kálmán Dicsérjé-tek az Urat c. könyve alapján nézzük ıket egyesével. A 226. dics. Krisztusom, kívüled… - „Dallama egy Rákóczi Sámuelrıl, vagy másik változat szerint Rákóczi Lászlóról szóló
törökkori vitézi énekhez tartozott eredetileg.” 127.o. A 294. dics. Jézus, vigasságom… (Jesu meine Freude) - „Ennek az énekünknek a versformája világi eredető… Már 1640-bıl
ismerünk ókori npi nevekre költött szerelmes verseket, 1641-ben pedig Albert Henrik írt egy „Flora, meine Freude” kezdető (azaz: Flora, vigasságom), késıbb különösen elterjedtté vált éneket. Ezt alakította át a versforma megtartásával, de a földi szerelem helyett az égi szeretet, a Flóra nevő leányzó helyett Jézus behelyettesítésével … Frank János. … A megkeresztelt ének azután 1653-ban Berlinben A kegyesség mézédes gyakorlata címő történelmi jelentıségő ének-kiadványban kezdte meg egyházi pályafutását.” 166.o. A 341. dics. Ó Krisztusfı, te zúzott. – „…dallam világi eredető. (Hans Leo Hassler) dallama elıször Nürnbergben, 1601-ben
egy kedves szerelmi dal (Mein Gmüt ist mir verwirret, das macht ein’ Jungfrau zart – magyarul ilyenformán hangzanék: Kedélyem felkavarta egy szende szőzi lány) fölött jelent meg nyomtatásban. Tizenkét év múlva, 1613-ban bukkant fel újra a dallam egyházi szöveggel…” 184.o. És végül a záróének a 475. dics. Imádkozzatok és buzgón kérjetek… „Ennek az éneknek dallamát Tinódi Sebestyén Szulimán
császárnak Kazul basával viadaljáról szóló históriás énekétıl kölcsönözte. Láthatjuk, hogy hivatalos egyházi énekeink között számos „megkeresztelt” ének található. Bízom benne, hogy miután megis- mertük ezeknek az énekeknek az eredetét, senki sem akarja ıket kidobni, csak azért mert valamikor pogányság és paráznaság tapadt hozzájuk. Ehhez hasonlóan hiszem, hogy lehet Istent dicsérni mai zenével és zenei stílusokban megírt énekekkel is. Ha egy kicsit jobban ismernénk a keresztyénség történetét, bizony igen sok dologról azt látnánk, hogy pogány eredete van, de a keresztyén egyház úgy vette azokat a szokásokat át, hogy keresztyénné tette, „megkeresztelte” ıket. 4. Végül szeretnék Jézus Krisztus a kánai menyegzın tett csodájáról beszélni. Sokan, amikor a kánai menyegzıre gondolnak, akkor ilyenek jutnak eszükbe: két hívı, keresztyén fiatal esküvıje volt, és nem volt semmi dínom-dánom és hangos mulatozás, nincs dob és harmonika, és nincs egész éjszaka tartó duhajkodás, itt nincsenek pajzán versikék, amiket a vıfély szokott mondani a húsleves elıtt, mert ez nem világi esküvı, nem falusi lakodalom, hanem ez egészen más. De milyen is egy biblikus esküvı? Sajnos, errıl nem szól az Ige, mert csak olyanról van az Igében kijelentés, ami összefüggés- ben van az üdvösséggel és Isten akaratával. Azért néhány dolgot meg lehet tudni az esküvırıl is a Bibliából: Izraelben az esküvı 7 napig tartott (Sámson története, Bír 14) Az esküvıt lakoma követi, melyen vallási kötelesség részt venni. A 7 nap alatt a hagyomány és a kialakult szokások szerint a barátok és a család látja vendégül az ifjú párt. Történetünkben Jézus akkor tesz csodát, amikor már megittasodtak az emberek, de még a lako-dalom nem ért véget, még kellett a bor. A zsidó emberek – hasonlóan a többi közel-keleti népekhez, pl. az arabokhoz és a törökökhöz – nagyon szerettek mulatni és táncolni. Tehát, Jézus egy ilyen helyre volt hivatalos tanítványaival. Igaz, nem olvasunk arról, hogy İ maga táncolt volna, de azt sem, hogy nem táncolt. Mivel Jézus ugyanolyan zsidó férfi volt, mint a többiek, ezért nem gondolom, hogy Jézus bőnnek tartotta volna a táncot, hiszen több helyen is szó van az Ószövetségben a táncról. Jézus a hitet, nem olyan elméleti síkon élte meg, ahogyan sokan gondolják. Jézus szívesen részt vett más lakomákon is. Szíve- sen volt együtt a vámszedıkkel és egyéb bőnösökkel. Sıt, ha figyelmesek vagyunk, láthatjuk, hogy Jézus szívesebben volt együtt a hétköznapi emberekkel, mint a vallásos elittel, a magukat kiválónak tartó farizeusokkal vagy a törvénytudókkal. És Jézus annyira szerette azokat az embereket, hogy akkor ott Kánában a vizet is borrá változtatta. Nem véletlenül mondja Jézus magáról: Mt. 11,19 „Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedık és bőnösök barátja!” Abban a korban a farizeusokra néztek föl úgy, hogy ık a Szentírást tökéletesen ismerik, és a hit példaképei. Jézus ezzel szemben azt mondja róluk, hogy ık képmutatók és álszent emberek. Egy helyen ezt mondja Jézus: Mt. 23,4-5 „Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani. Mindent csak azért tesznek, hogy feltőnjenek az embereknek:” Jézus saját életén keresztül azt mutatta meg, hogy a hit hogyan lehet minden dolgunknak részévé, hogyan járhatja át életünk minden napját az Istennel való kapcsolat. Jézus megmutatta, hogy van helye az életben a szórako-zásnak és a társasági életnek is. 6. Testvérek! Ne ítéljünk meg senkit olyan dologért, amirıl Isten nem mondta ki azt, hogy bőn. Aki hitben erısebbnek tartja magát, az ne farizeusi gıggel közeledjen a másik ember felé, hanem krisztusi szeretettel és elfogadással. Mert csak a szeretet épít! (1Kor 8,1)

Source: http://www.bocskaiter.hu/igehirdetes/20090215.pdf