Differenciál diagnózis: Régen a differenciál diagnózis kritériuma a 6 hónapos tünetcsoport fennállása volt. Az 1 hónap utáni diagnosztika szakmailag nevetséges, világosan magában hordozza a diagnosztikai hibák nagyon komoly előfordulásának növekedését, egy ilyen diagnózis kiosztása pedig növeli a stigmát, predesztinál. 1 hónap alatt projektív eljárásokkal (Szondi), papír- ceruza személyiségtesztek (MMPI), agyi képalkotók (CT, FMRI- nem diagnosztizálható az sch, hanem csak PET-tel, amiből az országban jelenleg kb 2 van és éveket kell várni rá). A hebefrén szkizofrénia diagnózis, kb. minden 2. szétesett művészre ráhúzható, de ők nem lesznek előrébb a depo-val, stb. Gyógyszerelés: A cukorbetegség, a súlyos elhízás,a fogak kihullása valóban látványos mellékhatás, olyannyira, hogy egyénekre lebontva megmondható, hogy ki melyik típusú (leponex, zyprexa, stb.) antipszichotikumot fogyasztotta. Az ezen szerek csökkentését pedig gyakorlatilag a kliensek nagy arányánál súlyos depresszió követte. Etikai irányelveken túl - informed consent (Helsinki nyilatkozat óta alapelv): A klienseknek joga volna tudni az antipszichotikum mellékhatásokról a kezelés megkezdés előtt (impotencia, meddőség, torzszülött utód a terratogén hatás miatt). Az orvos informálhatná a beteget és az akkor szabadon hozhatna döntést (szabad akarat). A pszichoterápiák, mozgásterápiák, nonverbális terápiák miért nem kapnak teret a protokolban? Olyan "szabályokat" olvashattunk itt, amikről nem is volt tudomásunk. A II. gen. AP-oknak kétségtelenül kedvezőbb a mellékhatásprofilja, nem nagyon érthető, miért nem lehet elsőként választandó készítményként felírni. Harangozó doktornővel is egyetérthetünk a psychosoc. támogatás fejlesztésének ügyében. Még egy apróság: a clozapin valóban szoros vérkép kontrollt és gyógyszerszint-monitorozást igényel, akárcsak pl. a lithium, hogy csak a psych. gyógyszerek közül említsünk példát (a clozapine terápiás tartománya 1 mikrogramm pro liter, a 2 már toxicusnak számít). A clozapinnal (Leponex) kapcsolatban sok éves tapasztalat van. A terápiás adagja legalább 150- 250 mg naponta. A gondozóban a kórházban beállított dózist szokás adni, rendszeres vérkép- vizsgálat mellett. 3 év után Egy idő után tolerálhatatlanná válhatnak a a mellékhatások (súlyos elhízás, fáradékonyság, alvászavar), a napi életvitel teljesen felborulhat. A mellékhatások miatt sokan megtagadják a további gondozói kezelést. Sajnos az "ébredő" beteg az egészségügyi ellátórendszerre plusz terheket ró és nincsenek felkészülve a problémára. A kontroll fenntartása okán, megoldásként depo antipszichotikum készítményt, - mint alternatív megoldást - alkalmaznak, leállítják a szájon át szedhető, orális készítményeket. A felhasználó kiszolgáltatott helyzetben van, erején, kitartásán múlik, hogy a depo kezelést vissza tudja-e utasítani! Megoldásként lehet, hogy az antipszichotikumok mellékhatásait (elhízás, cukorbetegség, stb.), a felhasználó ez irányú panaszait az egészségügyi ellátórendszernek komolyan kell vennie, a beteget partnerként kezelve, egyéb megoldásokat is keresve (pl. pszichoterápia) kell az egyensúlyi állapotot, együtt, közösen megtalálni. Amikor csak lehet, kis anyagcsere-kockázattal járó antipszichotikumot kell alkalmazni.
A szkizofrénia diagnózissal élők várható élettartalma 20-25 évvel kevesebb a teljes populáció élettartalmánál, ennek a rossz statisztikának okai elsősorban az antipszichotikumok okozta mellékhatások és a kilátástalan, bíztató távlat nélküli élethelyzet. Dr. Balczár Lajos és dr. Silling Tibor véleményével egyetértünk: „Összességében a tervezetet-- a korábbi dementia centrumokhoz hasonlóan-- financiális és nem szakmai szempontok alapján állították össze megítélésünk szerint. Bevezetése a schizophren betegek kezelhetőségét indokolatlanul bonyolulttá, vélhetően több esetben lehetetlenné teszi. Az ellátást indokolatlanul az intézményi vonal felé viszi. Sok beteg nem fog elmenni a gyakran akár 100 km távolságban lévő, a progresszivitási lépcső II fokán lévő osztályra, a mentőszolgálat pedig aligha vállalja szállítását. Miért gondoljuk, hogy ezen az osztályon egy akár friss szakvizsgával rendelkező szakorvos, aki a beteget még sosem látta, egy rövid vizsgálat-- vagy befekvés??-- alapján jobban meg tudja ítélni a terápiáját, mint az őt, akár 20 éve ismerő kezelő orvosa? Azt gondoljuk, hogy néhány indokolatlan beállítás, vagy kombináció–ami egyébként esetileg ellenőrizhető–nem indokolja ezt a szigorítást, ami ennek a „kényes” beteg csoportnak a részbeni ellátatlanságát eredményezheti. Az ő újbóli kezelésbe vonásuk költsége meghaladhatja a „spórolás” összegét. Ambuláns oldalról a tervezet újra gondolását javasoljuk a fentiek alapján.” A betegek nem kapnak pszichoszociális támogatást, amely pedig jelentősen leszoríthatja a gyógyszer-igényt és legtöbbször emiatt nem is kellene depot. A pszichoszociális gondozás hiánya a legtöbbször a gysz-adag emeléséhez és polipragmáziához vezet, és a gysz fogy csökkentését a pszichoszoc ellátás irányelveknek megfelelő kiterjesztése eredményezheti. Ez jelenleg nem finanszírozott. Indokolt volna a két intézkedést összehangolni.
FINAL REPORT Child Protection in Emergencies Lessons Learnt Workshop on 2008 Flooding February 10-11, 2009 Organized by: UNICEF Nepal Executive Summary The breach of the Koshi dam on the 18th of August 2008 resulted in massive flooding across Sunsari and Saptari districts in the east of Nepal. Over 60,000 people were displaced, taking refuge in schools, and eventually lo